Aszályban is gyönyörű kert – Szárazságtűrő évelők

1. Bíborvörös délvirág

A bíborvörös délvirág (Delosperma cooperi) egy alacsony termetű, örökzöld lombozatú szárazságtűrő évelő. Nyár elejétől őszig hozza élénk rózsaszínű virágait. Akár talajtakarásra is alkalmas, de tökéletes választás sziklakertbe, évelő ágyások előterébe, konténerbe ültetve napsütéses erkélyek, teraszok dísze is lehet. Napsütéses helyre ültessük, szereti a száraz, de jó vízáteresztő képességű talajokat. Jól tolerálja a szárazságot és a hőséget, valamint az alacsony tápanyagtartalmú talajokat is. A nedves, kötött talajokat kerüljük, ilyen körülmények között nem fog szépen fejlődni.

2. Kövirózsa

A kövirózsa (Sempervivum) Dél-Európa hegyvidékeinek őshonos, örökzöld pozsgás növénye. Tőlevélrózsát alkot. Levelei húsosak, hegyes végűek. Az anyatő virágzás után elpusztul, de számos sarjat nevel, amivel biztosítja fennmaradását. A nemzetség neve a latin semper szó (jelentése mindig), valamint a vivus  szó (jelentése élő) összetételéből áll. A kövirózsa teljes napsütésben érzi jól magát, vízigénye igen alacsony, a már begyökeresedett növények hosszú aszályos időszakot is kibírnak akár öntözés nélkül is. Kedveli a laza, homokos, kavicsos talajokat. 

3. Cickafark

A cickafark egy igen kedvelt évelő a magyar kertekben is. Kora nyáron kezd virágozni, hosszú szárakon hozza ernyőbe rendeződött virágait, hosszú hetekig kitart, így egészen nyár végéig színesíti évelő ágyásainkat. A közönséges cickafark (Achillea millefolium) egy közepes termetű (kb. 30-60 cm magas), hazánkban is őshonos, lágyszárú évelő. Számtalan gyönyörű árnyalatú nemesítése létezik a fehértől, a sárgán, narancssárgán, rózsaszínen át egészen a sötét piros árnyalatokig. A jószagú cickafark, vagy páfránylevelű cickafark (Achillea filipendulina), erőteljesebb növekedésű, 100-120 cm magas évelő. Virágzata nagyobb, tömöttebb, ragyogó sárga színű. Mindkét cickafark a napsütéses helyeken érzi jól magát, talajban nem válogatós, de a jó vízelvezetés fontos a számára.

4. Ernyős verbéna

Az ernyős verbéna (Verbena bonariensis) az utóbbi évek egyik legkedveltebb évelőjévé nőtte ki magát. Júniustól egészen a fagyokig hozza magas szárakon virágait, ezzel egy légies, lila virágfelhőt alkotva. Magassága 90- 180 cm magas is lehet. Rendkívül igénytelen növény, szereti a napsütést, jól viseli a szárazságot, betegségekkel és rovarkártevőkkel szemben ellenálló. Beporzó rovarok előszeretettel látogatják virágait.

5. Évelő díszgyertya

Az évelő díszgyertya (Gaura lindheimeri) elhagyhatatlan évelője a természetes kerteknek. Kora nyártól egészen fagyokig kápráztat el pillangóra emlékeztető virágaival, amiket légiesen lengedező virágszárain hozza. Igazi szárazságtűrő évelő, ami remekül érzi magát a homokos, agyagos, jó vízáteresztő talajokon. Mindenképp teljes napsütéses helyre ültessük. Kerüljük a túl kötött, vizes talajokat.

6. Izsópfű

Hazánkban még kevésbé elterjedt évelő az izsópfű (Agastache), pedig számos csodás tulajdonsággal rendelkezik, ami miatt a egyik személyes kedvencünk. Több fajtája és nemesítése érhető el ma már a hazai kertészetekben is, így számos színű és magasságú izsópfű közül válogathatunk. Közös jellemzőik, hogy rendkívül hosszan virágoznak, leveleik kellemesen aromásak, szeretik a napsütést, jól viselik a szárazságot, betegségekre és kártevőkre nem fogékonyak. Pillangók és beporzó rovarok egyik kedvenc virága.

7. Levendula

Ha szárazságtűrő évelőkre gondolunk, talán mindannyiunknak a levendula jut először eszünkbe. Ez a mediterrán hangulatot idéző klasszikus évelő egyik napfényes kertből sem hiányozhat. Rendkívül könnyen nevelhetjük, hiszen az évi kétszeri visszametszésen kívül, szinte gondozásmentes. Napsütésben gazdag helyre ültessük, kerüljük túlöntözését. Remekül érzi magát tápanyagban szegényebb, gyengébb talajokban is. Kerüljük a túl nehéz, nedves, mocsaras talajokat. Aromás illatú virágai lilás-lékes árnyalatúak, de igen népszerűek a rózsaszín és fehér változatok is. A közönséges levendula (Lavandula angustifolia) alacsonyabb (30-60 cm magas), tömöttebb bokrot alkot, virágait rövidebb szárakon hozza. Méretesebb bokorral (akár 60-90 cm) és hosszabb virágszárakkal, valamint méretesebb és illatosabb virágokkal rendelkezik a hibrid levendula (Lavandula x intermedia).

8. Kasvirág

Az egyik leglátványosabb szárazságtűrő évelő a kasvirág (Echinacea). Nyár közepétől egészen a fagyokig hozza mutatós, méretes virágait. A nemesítéseknek hála a kék színt leszámítva, ma már igen színes palettából választhatjuk ki a kertünkbe leginkább illő kasvirágot. Bár száraz időben mindenképp rendszeres öntözést igényel, de levelei és virágai is jól viselik az erős napsütést. Imádják a pillangók és a beporzó rovarok.

9. Molyhos madárhúr

A molyhos madárhúr (Cerastium tomentosum) egy alacsony termetű, örökzöld, terjedő tövő lágyszárú évelő növény. Apró lándzsás levelei ezüstösek, molyhosan szőrösek. Fehér virágait április-május környékén hozza, beborítva vele az egész  növényt. Sziklakertek elmaradhatatlan növénye, de napos helyek talajtakarójaként is bátran alkalmazhatjuk. Mindenképp napos helyre ültessük, jól viseli a hosszú szárazságokat is. Vízigénye alacsony. Talaja legyen laza, jó vízelvezetésű,  mert a pangó víz károsíthatja a növényt.

10. Sudárzsálya

Ha egy könnyen nevelhető, szárazságtűrő évelőt keresünk kertünkbe, a sudárzsálya (Perovskia atriplicifolia) kitűnő választás. Nagy termetű, felálló szárú, fásodó szárú évelő, félcserje. Szeldelt, molyhos levelei ezüstszürkék, apró, illatos virágai kékes-lilák. Nyár elejétől egészen a fagyokig virágzik, ez idő alatt gyakran látogatják a lepkék, beporzó rovarok. Napos helyre ültessük, laza, jól vízáteresztő képességű talajba. Betegségek és kártevők nem károsítják

11. Varjúháj

A sziklakertek kedvelt lakói a varjúhájak (Sedum vagy Hylotelephium). Szinte az egész világon őshonosak (csupán az Antarktisz és Ausztrália kivétel ez alól). Rendkívül változatos megjelenésű, főként lágyszárú pozsgás évelők. Húsos leveleikben sok nedvességet képesek raktározni, ezért szárazságtűrésük kimagasló. Kertészetekben számos nemesítéssel találkozhatunk, akár magas termetű, akár alacsony, terülő fajtát keresünk. Említésre méltó szépségű például a díjnyertes Sedum „Matrona” ami egy 60 cm magasságot is elérő, sötétebb levélzetű, halvány rózsaszín virágokkal rendelkező varjúháj. Az alacsonyabb, terülő változatok közül remek választás például a fehér varjúháj (Sedum album),vagy a borsos varjúháj (Sedum acre). Hazánkban töretlen népszerűségnek örvend a „terézke” néven is ismert októberi varjúháj (Sedum sieboldii), ami októberi virágzásával, valamint az egyre hidegebb időjárásra vörösödő leveleivel meseszép látványt nyújt az egyre fakóbb őszi napokon.

12. Zsálya

A zsályák (Salvia) rendkívül mutatós és ellenálló évelők. Szeretik a napsütést, a laza, jó vízelvezető képességű, száraz talajokat, tápanyagigényük alacsony. Betegségek és rovarkártevők ritkán támadják, ellenben a beporzó rovarok kedvelt növényei. Bár elsősorban nem virágáért neveljük, de az orvosi zsálya (Salvia officinalis) nemcsak a fűszer- és gyógynövénykertünk elengedhetetlen növénye, meseszép virágainak és mutatós ezüstös leveleinek köszönhetően díszkertünkben is pompásan mutat. Nyár elejétől hosszú hetekig díszíti évelő ágyásainkat a bokros termetű ligeti zsálya (Salvia nemorosa) és a Salvia x superba, kékes-lila, rózsaszín és fehér virágaival. Ha kedveljük az élénk kék árnyalatokat, a kék zsálya (Salvia patens) biztos befutó lesz kertünkben. Júniustól a fagyokig folyamatosan virágzik a fásodó szárú fél-cserje, az őszi zsálya (Salvia greggii).